Reggeli meglepetés

Sziasztok.!:)) Itt is van a 17. rész is.:)) 6 tetszik és 3 komment után hozzuk a következőt is..:)) Jó olvasást mindenkinek..!:)) :DD



                                                                       *Lilly szemszöge*


Egész éjjel alig aludtam valamit..Minden percben csak Harry-n kattogott az agyam...Még mindig nem fért a fejembe, hogy tehette ezt...Sokat gondolkodtam azon is amit Fanny mondott..Lehet, hogy igaza van és nem szabadna hagynom, hogy megtörjön..Ezekkel a gondolatokkal aludtam el végül.De reggel már 9kor ébren is voltam. Eléggé fájt a fejem, ezúttal a sok sírástól. Elindultam lefelé a konyhába mikor megpillantottam egy olyan személyt akire egyáltalán nem számítottam.Hirtelen fogalmam sem volt mit kéne tennem. Csak álltam egy helyben és bámultam rá.



                                                                      *Harry szemszöge*


Este 11kor a telefonom után nyúltam, és már majdnem hívtam is Lilly-t mikor eszembe jutott mit mondott Fanny...Jelenleg egyáltalán nem érdekelt semmi, csak az, hogy Lilly megbocsájtson nekem. Bekapcsoltam a laptopomat és foglaltam egy repülő jegyet ami egy hajnali 2kor induló gépre szólt. Bepakoltam a bőröndömet és rendbe szedtem magam.Fél 1re el is készültem. Ekkor következett az amitől a legjobban tartottam...Elmondani a fiúknak a tervemet..Liam-hez mentem be, mert tudom, hogy ha nem tőlem tudná meg akkor nagyon kiadna.
- Héjj..- Suttogtam épp olyan hangosan, hogy fölébredjen.
- Te meg hova készülsz ? - Ült fel az ágyon és kómás tekintettel bámult.
- Vissza Londonba..
- Neked teljesen elment az eszed ?? Mi lesz így a fellépésekkel ??!
- Sajnálom...De számomra ez most mindennél fontosabb...Meg kell értened..Te mit tennél a helyemben ?? Itt turnézgatnál miközben Danielle kivan rád akadva ??! Nem hiszem..Kérlek Liam...
- Harry én...Tudod mit menj..Igazad van..Szerezd vissza.- Mosoly ült az arcára.
- Köszönööm.!!!- Ugrottam a nyakába, majd siettem elköszönni a többiektől is.Kicsit ők is pipák voltak rám de szerencsére megértettek. Hál' Istennek a rajongók hajnalban még alszanak, úgyhogy nem támadott le egy sem míg a reptéren vártam. A repülő pontosan indult.Egész úton gondolkodtam, hogy mi lesz ha nem bocsát meg...Még belegondolni is szörnyű volt. 4kor már le is szállt a gép. Fél óra alatt oda értem a házunkhoz.Benyitottam, de a cipőkből megtudtam, hogy minden lány itt van.Meglepődtem, de egyben meg is könnyebbültem.Így legalább reggel már rögtön tudok beszélni Lilly-vel. Nem mertem fölmenni egyik szobába se szóval a nappaliban feküdtem le még pár órára. Reggel olyan 9 körül arra ébredtem, hogy az emeleten csukódik az ajtó.Csak reménykedni tudtam, hogy Lilly fog lejönni a lépcsőn.Oda siettem a lépcső elé és vártam.Mikor megláttam hevesebben vert a szívem..Viszont mikor ő látott meg engem teljesen ledermedt. Csak egy helyben állt előttem és üres tekintettel bámult felém. Közeledtem, megakartam ölelni de ő ellökött magától.
- Kérlek Lilly...Csak hallgass meg.- Továbbra is semlegesen nézett rám. El akart indulni a konyha felé de megfogtam a karját.- Kérlek ne csináld ezt.! - Ahogy kimondtam, éreztem, hogy ki fog törni.
- Még is mit hittél.??!! Idejössz és akkor minden el lesz felejtve ?? Mert ha így gondoltad akkor nagyot tévedtél. - Ha a szemével ölni tudott volna, én már rég halott lennék..
- Én megértem, hogy haragszol..Csak hadd magyarázzam el.Kérlek ! - Elindult a nappali felé és lehuppant a kanapéra.
- Hallgatlak.. - Mikor ezt kimondta kicsit megkönnyebbültem. Igaz, hogy még most is csak karba tett kézzel bámulta a földet.
- Szóval még a buli elején odajött hozzám egy lány..Kért tőlem egy autogramot, és egy közös fotót, majd el is ment..Ezután Louis-al kicsit felöntöttünk a garatra...Onnantól fogva már nem emlékszem semmire...A csókra sem emlékszem..És biztos vagyok benne, hogyha józan lettem volna, nem tettem volna meg, mert csakis téged szeretlek.
- Ennyi ? - Kérdezett vissza közömbösen..Ekkor már könnybe lábadtak a szemeim.


                                                                            *Lilly szemszöge*


Rettentő nehéz volt eljátszanom a 'nemtörődömöt'...Már a legeslegelején viszonoztam volna az ölelését..De nem tartottam helyesnek. Nem akartam, hogy magyarázkodjon, mert tudtam, hogy nem fogom  kibírni sírás nélkül..Nagyon fájt amit tett de a történet hallatán már nem tűnt olyan szörnyű, megbocsáthatatlan bűnnek..Éreztem, hogy nagyon megbántottam azzal, hogy úgy tettem nem érdekel már egyáltalán..Miután befejezte a magyarázkodást, fölálltam és azonnal a szobámba akartam rohanni, mert már muszáj lett volna kiengednem a könnyimet. De ő megfogta a karomat és magához húzott.
- Tényleg nem szeretsz már ?? Tényleg azt akarod, hogy hagyjalak békén ?? - Hangja remegett miközben ezeket kérdezgette. Nem bírtam tovább..Lecsordult egy könnycsepp az arcomon, amit ő rögtön le is törölt. De továbbra sem szólaltam meg..
- Rendben..Ha te ezt akarod...- Elengedett és az ajtó felé vette az irányt. Nem tudtam mit tegyek. Hagyjam el menni, vagy mondjam el neki, hogy szeretem és nem akarom elveszíteni ??!